Nyúlért hisztizik a gyerek? Ideje nemet mondani!

Zanza!

Tényleg szükség van rá, hogy évről évre újabb és újabb cikkek és publicisztikák intsenek arra, hogy egy állatot tartani felelősség? Tényleg minden húsvét előtt azon kell könyörögni felnőtt, szavazójoggal rendelkező, választható és választó állampolgároknak, hogy ne vegyenek nyulat a gyereküknek, hiába vinnyog ezért egész nap? Tényleg nem látjuk be azt a tényt, hogy rohadtul nem poén kiengedni az erdőbe a szerencsétlent, ha a gyerek már ráunt?

Na ezért kell megírni a százötvenezredik radikális nyúlvédő publicisztikát a témáról.

Van az úgy, hogy az ön szeme fénye azon hisztériázik, hogy böjt helyett hozzon már kisnyuszit a húsvéti nyúl. Ilyenkor a normális szülő szépen leül, és elmagyarázza a gyereknek, hogy mivel jár egy nyúl tartása, fiam, fogod te azt az állatot ganézni, nézd, mi jön ki belőle, és még harap is. Ez persze az egész ügy legnehezebb része, de a nevelés soha nem úgy működik, hogy ellenállásba ütközünk, majd rögtön megadjuk magunkat a terrornak és veszünk egy szerencsétlen nyulat.

1509941 (1)
Fotó: Europress / Getty

Nyúlsimogatás

A legjobb megoldás, ha a gyerek nyúligényét nyuszisimogatókban élik ki. Érdemes rákeresni, nemcsak Budapesten, de minden nagyobb városban találni ilyen eseményt. Olyat válasszunk, ahol arra is figyelnek, hogy ne egész nap ugyanazt az öt szerencsétlent nyomorgassa végig 3200 gyerek, hanem cserélgessék az „áldozatokat".

Mert ilyenkor jön az a rész, hogy megyünk hazafelé a multiból, előbb elengedett a senior supervising manager, és a Blaha aluljárójában hangos nyusszogást hallunk. Ott áll egy bizalomgerjesztőnek nem nevezhető figura egy dohos kartondoboz mellett, amiben tündéri, de anyjuktól túlságosan korán elszakított kisnyulak próbálják túlélni a sokkot, a hideget, az embertömeget, az őket már itt is agyonnyomorgató kisgyerekeket, és az ő szenzitív fülüknek iszonyatos zajt aluljárós utcazenésztől a felettük eldübörgő Combinókig. Ilyenkor kell megállni és elgondolkozni, hogy ezek az alakok miért hozzák ide a nyulakat? Mi a megoldás? Hát a kereslet-kínálat elve.

Amíg van olyan hülye, aki az aluljáróban megveszi a szerencsétlen állatot a nyüszítő gyermeknek, addig a gyanús, borotválatlan alak bátran fogja belterjesen, kínzásnak beillő körülmények között tenyészteni az állatokat. Szóval, rohadtul felejtsük el ezt az opciót, ha van némi IQ-nk!

Nézzük, mi szokott történni ilyenkor húsvét tájékán.

Megvettem a nyulat, késő!

Rosszabb esetben állatkereskedésben, jobb esetben tenyésztőtől vagy menhelyen megvette a nyulat (jó esetben törpenyulat kapott, rosszban valami törpének hazudott, hamarosan azonban hatalmasra növő mezeit vagy belgát, és úgy jár, mint szerencsétlen Tatár Csilla a lenti videóban). Nincs mese, kell neki ketrec, kaja, teljes infrastruktúra. És akkor kezdenek rájönni otthon, hogy ez nem egy cuki plüssállat, ez él, eszik, iszik, alszik, szarik (sokat) és rág (még többet). Rág mindent, el kell dugni a cipőket, kábeleket, ráadásul a nyúl gyors, ha nem síkos a felület alatta. 

És persze ott van a másik pólus, minden állat rémálma, a gyerek, akinek senki sem mondta el komolyan, hogy ez nem játék, ez érez, ennek fáj, ezt ne dobáld, erre ne lépj rá, ezt ne dögönyözd tiszta erőből. Mert az rossz neki, fáj neki, szenved tőle, és bele is döglik. És akkor ahogy telnek a hetek és halmozódik a stressz, nem jön össze a fucking super managing assistant pozíció a multinál, hazatérve meg azt látjuk, hogy a tűsarkú a nyúl szájából lóg ki, akkor megszületik a döntés: elmúlt a húsvét, repülhet a szörnyeteg.

Egy sötét éjszaka története

Még szerencse, hogy fent lakik a család az ónos eső által szétcseszett erdőtől három saroknyira, gyorsan be lehet vágni a kis hordozóba a tapsit, aztán irány az erdőszél. Hideg a késő áprilisi este, hősünk összébb húzza a kabátot, érezni, hogy jön a hidegfront, most nem lesz csütörtökön hőségriadó.

Kiveszi a csomagtartóból ezt az ótvar rágcsálót, végre megszabadulhat tőle, körülnéz, mintha bűnt követne el (dehogyis, hát a természetbe engedi vissza, jót tesz vele!!). Majd kinyitja a hordozót és kicibálja belőle a tiltakozó állatot. Nyel egyet, valahol szar érzés, aranyos is volt a nyuszi, de hadd menjen, a natúrban a helye. A nyúl meg persze meglódul, menedéket keres, életében először van így szabadon, el is tűnik a bozótban.

Két nappal később meg is döglik, kőkeményen megfázik a hidegfront jeges esőjében és metsző szelében, a dögöt aztán pár galamb megtalálja, jókat lakmároznak a nyúlhúsból. Eközben a gyerek megtudja otthon, hogy a nyuszi elszaladt, de ekkor már mindegy is neki, azon hisztizik, hogy kijött az új mészárlós játék, vegyék meg neki. 

Felelőtlen hülye, aki nem 6-12 évre vesz nyulat!

Nyilván a legtöbb esetben ordas túlzás ez a történet, de jól mutatja, mennyire felelőtlen állattartó az, aki nem fogja fel, hogy egy állat mennyit tud szenvedni. Az meg vessen magára, aki nem tanítja meg a gyerekeinek az állatokra való odafigyelést, hanem csak a „ne nyúlj hozzá, beteg leszel" elv vezérli. Aztán majd az ő gyereke is olyanná válik, aki felnőtt korában, húsvét után az ónos eső sújtotta budai erdő szélén hagy egy jégcsappá fagyott, rémült nyulat. Ahelyett, hogy a gyerekének inkább egy plüssnyulat nyomna a kezébe.

A NOÉ Állatotthon már tavaly se vett át megunt nyulat. Ezért:

Bár első blikkre jobb megoldásnak tűnik a nyúlkölcsönzés – amikor néhány hétre, hónapra megkapjuk a nyulat bérleti díjért, aztán visszaadjuk – de csak első blikkre. A nyúl társas lény, megviseli, hogy néhány hét alatt meg kell járnia a tenyésztő-kereskedés-család-kereskedés utat. Sok felelős tenyésztő szerint kölcsönzésre tisztességes ember nem ad oda nyulat. Az erre szánt állatok gyakran kétséges körülmények közül származnak, és azt se tudja senki garantálni, hogy a családoknál helyesen látják-e el őket, és ott nem fognak-e megbetegedni. A jelképes kölcsönzési díj biztosan nem fedezi a nyúl tisztességes tenyésztésének, ellátásának és gyógyításának költségeit. Nem véletlen, hogy rengeteg nyúltenyésztő és menhely követi azt a gyakorlatot, hogy a húsvét körüli hetekben egyszerűen nem ad el/oda nyuszit.

Így tesz a NOÉ Állatotthon is, akik ezt a korábbi években így indokolták: „Megkérdeztük a vásárlás körülményeiről azokat, akik állatotthonunkban adták le a húsvétra vett kisállatokat. Legnagyobb megrökönyödésünkre kiderült, hogy a vásárlók tudatában voltak annak, hogy húsvétra állatot venni nem helyes, ráadásul többségük tisztában volt azzal is, hogy az állatot csak ideiglenesen veszi magához, és eleve úgy tervezte, hogy nem kíván róla élete végéig gondoskodni. Kiderült, hogy az állatokat leadók kb. 85-90%-a azért vásárolta meg nyugodt szívvel a nyuszikat és egyéb cuki élő apróságokat, mert tudott róla, hogy több szervezet az ünnepek után átveszi őket. Vagyis pusztán átmenetileg vállalta az állatka elhelyezését és megfelelő életkörülményei kialakítására sem fektetett hangsúlyt, mivel nem tervezte, hogy végleg megtartja."

Forrás: NoéÁllatotthon.hu

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra