A gazdag gyerek okosodik, a szegény lemarad nyáron

Kutatások bebizonyították, hogy míg a jó családból származó gyerekek okosodnak, fejlődnek a nyári vakáció idején, addig a hátrányosabb helyzetű gyerekekre épp ennek az ellenkezője igaz. A legrosszabb helyzetben élő gyerekek olvasási, szövegértési képességei csak romlanak nyáron, tovább növelve a lemaradásukat az átlagtól.

A gyerekvédelmi szakmában dolgozók – hivatásosok, önkéntesek egyaránt – ezért nagyon fontosnak tartják, hogy a legszegényebb gyerekek is minél több olyan programon vehessenek részt, ahol az idejüket hasznosan töltik el, eközben élményeket szereznek, és a későbbi sikeres élethez fontos képességeik – pl: bizalom – is fejlődhetnek.

ageofhope tabor6
Age of Hope alapítvány

Ennek fényében meglepő, hogy a szegény gyerekek nyaraltatásával foglalkozó alapítvány egyik pályázatát azzal az indokkal utasították el, hogy csak cigánygyerek van a csapatban, ez pedig szegregáció, így nem kaphatnak támogatást. Holott azon a környéken, ahonnan a gyerekek érkeztek volna, nemigen lakik más, és az alapítvány külböző táboraiban összesen nagyjából ugyannyi cigány és nem cigány kisgyerek fordul meg.

Seress Virág gyermekvédelemben dolgozó pszichológussal és Tóth Ákossal, az Age Of Hope Alapítvány vezetőjével beszélgetünk szegregációról, pályázatokról, nyaralásról.

Pszichológusként hogyan látod, profitálhatnak a hátrányos helyzetű gyerekek a szabadidős programokból?

Seress Virág: Az állami gondozásban élő gyerekeknek, nem mondok újat, az egyik legnagyobb nehézséget a bizalom kérdése jelenti. Természetesen vannak kivételek: találkozom életvidám, optimista, bizakodó gyerekkel is, de jellemzőbben talán az érdektelenség dominál. Sok bennük az ellenállás, a motivációhiány, a bizalmatlanság. Legjellemzőbb tapasztalataik egyike a csalódás. Sokan közülük azt tanulták meg, hogy nem érdemes bízni az emberekben, nem érdemes tenni önmagukért és sorsuk jobbra fordításáért, mert tőlük független tényezőkön úgyis megbukik majd az egész.

A gyermekotthon dolgozóinak legáldásosabb hatását abban látom, ha engedik kötődni magukhoz a gyerekeket, segítik ezáltal őket abban, hogy a korábbi rossz bevésődéseik legalább részben felülíródhassanak. Megtanulhatják, hogy nem tökéletesen mindegy, hogy mit csinálnak, hogyan érzik magukat. A gyerekotthonainkban a lehetőségekhez és az egyre szűkülő forrásokhoz mérten sok közös programot szerveznek a gyermekek számára.

Miért van mindehhez szükség nyári táborokra?

Seress Virág: A nyári táborok, csakúgy, mint az évközi közös programjaink, több szempontból is fontosak a gyerekek számára. Az egyik felszínesebb, mégis fontos célunk ezekkel, hogy a gyerekek legalább ilyenkor biztosan tartalmasan töltik az idejüket: közösségben, szabadabban, de mégis kontrollált keretek között. Ezidő alatt sem lézengenek, lógnak a levegőben. Sajnos sokan közülük (és ez nemcsak az állami gondozásban élő fiatalokra igaz) nem feltétlenül értelmes dolgokkal töltik a szabadidejüket. Amíg együtt nyaralnak a nevelőikkel és a többi hozzájuk hasonló társukkal, biztosan jó dolgokban vesznek részt. Olyan élményekhez jutnak, amelyek építik, gazdagítják őket.

Ennek a mélyén pedig az is meghúzódik, hogy – visszautalva a bizalom kérdésére – , reményeink és tapasztalataink szerint ezen élmények által az életbe vetett bizalmuk táplálékhoz, erőhöz juthat. Megélhetik, hogy vannak igazán jó dolgok az életben, vannak napos és örömteli pillanatok, amelyek időről időre számukra is megélhetőek. Még a jómódban élő gyerekekre is jellemző, hogy úgy élik meg, nélkülözésben élnek; a mi gyerekeinknél ez valóban realitás – ha nem is feltétlenül tárgyi szinten. A nyári és évközi programok ezért kiemelten fontosak a számukra, általában igazán értékelik és becsülik, amit ilyenkor kapnak.

Ákos, nálatok hogy néz ki egy ilyen tábor, mit csinálnak ott a gyerekek egész nap? Fekszenek a strandon?

Tóth Ákos: Általában kisebb csoportokban pár napos táborokat szervezünk, azaz 15-30 főt utaztatunk 3-5 napra. Táborainkban természetesen igyekszünk a résztvevő gyerekeknek minél tartalmasabb időtöltést biztosítani. Folyamatosan irányított a szabadidejük, amelyben kreatív foglalkozások, sport és sorversenyek, csapatépítő játékok kapnak helyet.

ageofhope tabor2
Age of Hope alapítvány

Úszásoktatás minden balatonparti táborunkban van. Megtanulunk késsel-villával enni. Az éjszakai „paratúrákon” bátorságpróbákon vetélkedhetnek a résztvevők. Igyekszünk szakértők bevonásával önismereti, felvilágosító tréningeket is becsempészni. A tapasztalt kísérő pedagógusok munkáját lelkes, fiatal önkéntesek, ötvenórás közösségi munkások segítik.

Mekkora gyerekekkel táboroztok?

Tóth Ákos: Jellemzően az általános iskolás korosztállyal foglalkozunk, de volt már anyaotthonból érkező komplett család is a táborunkban. Ez úgy történt, hogy egy anyuka három gyermeke már szerepelt a listánkon, ő otthon maradt volna a hároméves picivel. De kiderült, hogy szívesen jönne, és felajánlotta a segítségét a főzésben, így lett helye a programban.

De jött már a fóti migráns fiatalok táborából is pár 18-20 éves afgán srác, akik gyermekként örültek életük első nyári táborának, miközben önkéntesként is remekül helytálltak. Fontos, hogy nagycsaládból érkező idősebb gyermekeket, akiknek jelentős szerepet kell vállalni otthon a házimunkában, a kisebb testvérek ellátásában, tudjunk pár napra tehermentesíteni, és számukra is valódi pihenés legyen a velünk töltött néhány nap.

Mi a tapasztalat a nyári táborokkal kapcsolatban, hogyan alakulnak az utóbbi pár évben a hátrányos helyzetű gyerekek esélyei?

Tóth Ákos: Jóval az Age Of Hope Alapítvány létrejötte előtt kezdtem hátrányos helyzetű gyermekek nyári táboroztatásával foglalkozni. 1999 óta több mint ezer gyermek fordult meg táborokban, ahol mint kísérő, majd mint szervező, táborvezető voltam jelen.

Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy a szegény családokban vagy gyermekvédelmi intézményekben élő gyerekek számára szinte csak az Erzsébet-program keretein belül van lehetőség ingyenes vagy nagyon olcsó nyári kikapcsolódásra. Utoljára szerintem ennyi gyerek szervezett formában úttörőegyenruhában járt a Balatonnál.

Ezek szerint működőképesnek látod az Erzsébet-programot?

Tóth Ákos: Ez egy remek program. De finomítható lenne még: sajnos ezekre a táborokra a civil szervezetek, alapítványok nem delegálhatnak csoportokat, pedig meglennének melléjük a tapasztalt, lelkes kísérők is. így mi, vagyis az Age Of Hope az évi 100-150 kisgyerek mellett akár 300-at is tudna táboroztatni a program keretein belül. De nem tehetjük.

A szegény falvakban, gyermekottonokban dolgozó pedagógusok közül pedig sokan – érthető módon – fáradtak az egész éves, erőn felüli munkától, vagy egyszerűen csak nem motiváltak arra, hogy még tíz lurkóval levonatozzanak a Balcsira. Ezért nem is pályáznak ezekre a rendkívül olcsón elérhető és remek programokra.

ageofhope tabor3
Age of Hope alapítvány

Ugyanakkor a civil szférából sok alapítványt ismerek, amelyeknek egyik fő profilja a hátrányos helyzetű gyermekek szabadidejének hasznos eltöltése. Sajnos saját erőből sem ők, sem mi nem tudunk annyi gyereket elvinni táborokba, amennyit szeretnénk. Pedig itt remek kapcsolódási pont lenne, amibe bevonható lenne még az ötven órás közösségi szolgálatos középiskolások önkénteskedése is. Előző évben már segítettek nyári táborainkban, és igen jó tapasztalataink vannak velük.

Az is érdekes és sajnálatos, hogy a kilencvenes években még jól működő, gyermekvédelmi intézmények közötti csereprogramok szinte teljesen eltűntek, pedig ezzel sokat tudnának spórolni az évről évre kisebb szabadidős kerettel rendelkező lakásotthonok. Vannak intézmények, amelyek között alapítványunk a kommunikációs csatorna.

Mi a helyzet a különféle pályázatokkal?

Tóth Ákos: Figyeljük őket, csakhogy szinte főállású pályázatírót kellene felvenni egy-egy táborhoz lehívható pár százezer forint megszerzéséhez. A másik probléma a roma gyerekek kérdése, ami nem egyszerű. Mondok egy konkrét példát.

Volt például olyan pályázati lehetőség, ahol azért nem feleltünk meg, mert nem volt a táborban részt vevő gyerkekek között magyar srác, csak roma származású, a kiíró szerint pedig ez szegregáció. Szerintem ez beteg... A táborainkban összességében hasonló számban fordulnak meg magyar és cigány gyerekek is, mi ezzel sosem foglalkoztunk.

A pályázati kiírások szerint kéne? Ez a konkrét pályázat budapesti és balatoni pár napot jelentett volna nagyon szegény, borsodi falvakban élő gyermekeknek. Helyi pedagódusok segítségével szerveztük volna, és hát ezekben a falvakban egyszerűen nem sok magyar gyerek él. A pályázatot kiíró emellett komoly indokokat kért, hogy miért ezt és ezt a gyereket vinnénk táborba – mi mindig a kísérő pedagógusra bíztuk, kit hoz a programba, hiszen ők ismerik a legjobban a gyerekeket és azok helyzetét. Emellett jellemeznünk kellett, mitől hátrányos a régió, milyen a foglalkoztatottság a térségben, azaz konkrétan kisebb szociográfiai tanulmányt kellett volna csatolnunk.

Szerintem ez nagyon nem normális, ez csak nehezítő tényező. Természetesen fontos, hogy egy-egy magyarországi régióról tudni lehessen ezeket az adatokat, csak éppen nem egy-egy pályázó civil szervezet feladata ezeket prezentálni.

Akkor ezek a gyerekek nem utaztak a Balatonra?

Tóth Ákos: De, csak nem a fenti pályázat keretében. A program végül sikeres lett, mert támogatóink, cégek és magánemberek segítségével mégis eljutottak a borsodi lurkók nagyon sok szép helyre, nyaralni is, telelni is 2013-ban. Még ha nem is tudtunk minden hálóba, sátorba „magyar” srácot tenni melléjük, így is boldogok voltak és rengeteg élménnyel gazdagodtak. (A téli táborokról és az alapítvány egyéb tevékenységéről előző cikkünkben olvashatnak.)

Jelenleg hány gyereknek tudják ezt nyújtani évente?

Tóth Ákos: Összesen 150 gyereket táboroztattunk az elmúlt évben. És ehhez nem kell sok pénz: táborainkban napi ezer forintból tudjuk biztosítani a gyerekek ellátását és programjait. Az étkezésre külön oda kell figyelni, sajnos gyakran előfordul, hogy több gyerek is legyengülten érkezik hozzánk az egysíkú táplálkozás miatt, ezért erre kényesen ügyelünk. Inkább többször kevesebbet, de tápanyagban, vitaminokban gazdag ételt igyekszünk a tányérjukra tenni. Nem ritka, hogy egy-egy sportosabb táborunkban 2-3 kg-t híznak a gyerekek. A célunk idén sem változott: minél több gyereket szeretnénk nyári élményekhez juttatni és ehhez idén is várjuk a segítséget, adományokat.

Az Erzsébet-program

A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által működtetett Erzsébet-program segítségével 2012-ben és 2013-ban több mint 100 ezer gyermek jutott el nyaralni, pihenni. Az alapítvány az Erzsébet-utalvány forgalmazásából származó pénzügyi eredményből 3,5 milliárd forintot biztosít gyerekek, idősek, fogyatékkal élők és nagycsaládok üdülésére, idén 62 pályázatra lehet jelentkezni. Az alapítvány az előző évekhez hasonlóan idén is együttműködési megállapodást kötött több, fogyatékossággal élőket támogató szervezettel, a pályázók így több mint 30 szálláshely közül választhatnak. Az Erzsébet-táborba való jelentkezések alapján a hátrányos helyzetű gyermekek aránya 94,4 százalék.
 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Oszd meg másokkal is!
Mustra