Kezdem unni a karácsonyi díszeket: a szépek drágák, a többi meg mind műanyag, és ha már a fánk a kínai ipar terméke, szerettem volna rajta látni valami természeteset. Így jutottam el Pillecukor blogjára, ahol rábukkantam egy tök egyszerűnek tűnő receptre, amely azt ígéri, gyönyörű fehér díszeim lesznek, melyeket sütikiszúróval fogok előállítani.. Mivel már rég nem bízom az olyan kijelentésekben, mint "rém egyszerű", "gyerekjáték", "akár fél kézzel is", ezért gyanakodva álldoztam fel némi szódabikarbónát és kukoricakeményítőt.
Hozzávalók
DE!
A dolog működik. Egyetlen neuralgikus pont van a receptben, ez pedig a főzés során jelentkezik, amikor a massza hirtelen sűrösödni kezd – na, ilyenkor kell lerántani a tűzről, és hagyni állni.
Ha kihűlt, gyúrjuk, mint a tésztát, nyújtsuk ki, és ha szükséges, tegyünk még hozzá egy kis keményítőt. Itt volt az a pont, ahol a kukoricakeményítő elfogyott, ezért tápiókával dolgoztam tovább, de mit sem változtatott a dolgon.
Innentől jön az izgalmas rész. Nyújtottam, majd süteményszaggatóval mintákat szaggattam, majd a család csiszoltüveg stampedlis poharát felhasználva mintát nyomtam a puha anyagba. Két tapasztalat: egyrészt sütőben 100 fokon hamar szárad, másrészt viszont (ha vastag), repedhet az anyag. A gyorszárításra azért került sor, mert a simán csak a macskák elöl sütőbe dugott díszek csesztek megszáradni.
A legjobb rész a dekorálás, amihez én mindent kipróbáltam ami otthon volt. Az aranyfóliától a tábalfestékig számos irányba el lehet mozdulni, de lehet lakkozni, vagy – még nedvesen – magokat nyomni bele. Attól függően, hogy hogyan dekorálunk, lehet a fa modern, shabby chic, klasszikus vagy extravagáns stílusú.
