ISKOLA

Stresszoldó könyvajánló, leendő elsősöknek

2014. augusztus 19., kedd 09:36

Elsőbe megy a kisebbik, és izgul. Láthatóan nagyon foglalkoztatja, milyen lesz az új, iskolás élet, várja, türelmetlen, és közben szorong is. Hiába van iskolás testvére, hiába ismeri a sulit, jár be naponta évek óta, és hiába tudja, hogy kedves lesz a tanítónéni. Ezért aztán olvasunk, olyan könyveket, amik arról szólnak, ami most őt foglalkoztatja. Három (plusz egy) könyvet találtam, ha önök tudnak még ajánlani, tegyék meg, hátha másnak is jól jön.

1. A klasszikus: Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

B1262924

Nem újdonság, korábban is sokszor olvastuk már a nagyobbnak, de most megint aktuális. Dani iskolás lett, és ezzel kapcsolatban bőven van mondanivalója. Ahogy Janikovszky könyveiben sokszor, ebben is azt szeretem, hogy annyira jól mutat rá arra, micsoda hülyeségeket tudunk mi felnőttek kérdezni/mondani.

Biztosan mindenki emlékszik rá, hogyan nem tud válaszolni Dani a kérdésre, hogy szeret-e iskolába járni, vagy, hogy szereti-e a tanítónénit.

A már iskolás vagyokban Dani tökéletesen magyarázza el azt, miért ambivalens a gyerek viszonya az iskolával, nem idealizál, és nem szépít, viszont teljesen érthetően sorolja, mik azok a pillanatok, amikor minden normális gyerek igenis utálja az egészet. Pöszke pedig végre nem a csillogó szemű ovis, aki alig várja, hogy végre iskolás legyen, hanem egy normális kislány, akinek kételyei is vannak, és egyelőre nincs tökéletesen meggyőzve arról, hogy nem sokkal jobb dolog inkább örökre ovisnak lenni.

Emlékeznek még, hogy förmed rá a néni Pöszkére, aki bizonytalan abban, hogy szeretne-e iskolába járni?

"Nahát! - mondta a néni. - Ilyet se hallottam! A mi időnkben alig vártuk,  hogy iskolások legyünk.
Ott is hagyott minket, fejcsóválva."

2. A teljesen új: Finy Petra: Iskolások kézikönyve

B1249986

Nekünk a legjobbkor jött Finy Petra idei könyve, ami arról szól, hogyan válik egy ovisból iskolás, rendre végigveszi, mi történik az utolsó szabad nyáron, hogyan nem érzi magát másmilyennek az iskolába készülő kislány, hogyan izgul az évnyitón, mennyire nyomasztó az első nap anya nélkül ottmaradni az osztályban, aztán hogyan oldják fel ezt az érzést az első mosolyok, hogyan ismerik meg az iskola minden zegét és zugát, ahogyan arról is szó lesz, melyik órán mit tanulnak.

Ez a könyv kicsit talán ideaisztikusan festi le, mennyire jó dolog suliba járni, de végül azért jár a pont, mert ugyan jók az órák is, de:

"Az udvari játékot szeretem a legjobban az iskolában.
Mert itt a gyerekek összevissza rohangálhatnak, nem úgy, mint a tornaórán, ahol csak határozott iránnyal lehet rohangálni.
Mert itt a gyerekek összevissza sugdolózhatnak. Legalábbis a lányok. A fiúk mindig kiabálni szoktak egymással.
(...)
Az udvaron a lányok alaposan kibeszélgethetik magukat, nem csak egy-két szót odavetve egymásnak, mint a szünetben.
Az udvaron a fiúk alaposan kiverekedhetik magukat, nem csak egy-két rúgást odavetve egymásnak, mint a szünetben.
Az udvaron van idő bogarászni, rovarászni, füverészni, levelészni."

3. A nagyon skandináv: Stian Hole: Garmann nyara

B995988

Kevés szöveg, sok eltalált képpel, ez a nagyon, nagyon északi könyv az iskolába készülő hat éves szőke kisfiú utolsó szünidei napjába pillant bele, annak is leginkább egyetlen aspektusába: a türelmetlenségbe és a szorongásba.

Garmann egyrészt várja az iskolát, de talán még annál is jobban várja amúgy, hogy végre megmoccanjon az egyik tejfoga. Másfelől szorong, és családjával arról beszélget, ki mitől szokott félni. Három idős nénikéje épp aznap érkezik éves szokásos látogatásukra, az egyik idén is színes bojtos sapkát hoz (fekete Batmanes helyett).

Az egyik néni a játókerettől fél, a másik a haláltól tart, a harmadik pedig nem nagyon emlékszik semmire, így aztán félelmei sem igen vannak már. Garmann elgondolkodik azon is, hogy az idős nagynénik félnek a téltől, amit ő imád. Apja arról beszél, ő azért aggódik, rendben lesz-e a fiú és anyja, amikor ő turnére indul, és azt is elmondja, min szokott izgulni előadás előtt. Az anya a gyerek miatt aggódik, és fél a keddi fogorvostól.

A Garmann nyara furcsa kis könyv, semmit nem akar okosan megmondani, semmit nem akar megoldani, egyszerűen elmeséli azt, hogy időnként mindenki fél valamitől, és azt is, hogy mindenki mástól fél. Van bátorsága ahhoz, hogy ne oldja fel a kisfiú félelmét: az utolsó kép az, hogy este Garmann lefekszik, és izgul, mert másnap iskolás lesz. A mondanivaló összesen annyi: időnként félni/izgulni oké.

"Garmann és a papa a lépcsőn ülve ribizliszörpöt iszogat. A kisfiú megkérdezi: 'Te aggódsz valami miatt?' A papa sokat van távol. Szinte minden este a zenekari árokban ül a színházban, és hegedül. Néha Garmann is elmehet a színházba, de akkor sem látja a papát ott lent a sötétben, annak ellenére, hogy a papa ilyenkor egy párnára telepszik. Ha kitartóan néz, megesik néha, hogy megpillantja a hegedű ívét az árok széle mögött.

Holnap a papa turnéra utazik a zenekarral. Garmann látta, hogy a fekete szmoking és a hegedűtok már ki van készítve az előszobában. 'Aggódom, amikor távol vagyok tőled és a mamától – feleli az apja, s nagyot sóhajt. – És mindig izgulok a koncertek előtt is. Képzeld, ha túl gyorsan játszom!'”

+1 A különórás: Farkas Kriszta, Horváth Kati: Málna-mesék a sűrű hétköznapokról

Ez a könyv egy kicsit kakukktojás, mert tulajdonképpen nem az iskolakezdésről szól, hanem arról, amikor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a gyerek életét olyan sűrűn telepakoltuk programokkal és különórákkal, már szinte már levegőt venni sincs ideje, és aztán a szerencsétlen kölyök csak kóvályog az angol, a balett, a furulya, a lovaglás és a ki tudja mi más között.

B1094174

Ami miatt mégis betettem ebbe a válogatásba az az, hogy az iskolakezdéssel együtt egy csomó új különóra lehetősége is szembejön az iskolában, és a gyerekek hajlamosak minden ötletbe beleszeretni, mi meg nem mindig vagyunk észnél, én legalábbis nem voltam észnél, amikor a nagyobb volt elsős, volt olyan délután, hogy kétféle különórán volt az iskolában. Ki is készült karácsonyra, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. 

A mese maga nem bonyolult, sőt, inkább talán az ovis korosztály nyelvezete, mintsem iskolás szint, egy lélegzetre simán végigolvasható. A gyerekpszichológus szerzők a végén néhány oldalban a szülőkhöz is szólnak, tanácsaik az aktuálisan érvényes szakirodalomra alapozottak. Bár nincs benne semmi világmegváltó, értelmesen, tömören foglalják össze, mi szól a gyerek terhelése ellen és mellett. Ha hajlamos (hozzám hasonlóan) hagyni, hogy a kölyök túlvállalja magát, olvassa el egyszer, gondolatébresztőnek jó lesz.

"Lábakat magasra, még mélyebbre hajolni, húzd ki magad, egyenes derék, vállakat előre, térdek nem remegnek, levegőt beszívni, fejeket fent tartani! Jaj, kislányok,  így soha nem lesz belőletek igazi balettos!'
De én nem is akarok balettáncos lenni' - mélázott el Málna, s elképzelte, hogy festőművész vagy még inkább állatorvos lesz... Ám ez nagy hibának bizonyult, mert időközben lemaradt az ütemről, és a földre huppant. Tűzpiros lett az arca, hiszen biztos volt benne, hogy megint az egész csoport rajta derül..."

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

JÓZAN 7 világsztár, aki szakított az alkohollal

A Harry Potter, a Jóbarátok vagy épp a Szex és New York sztárjait sem kímélte a pia, van, aki azt mondja, a 30-at sem érte volna meg, ha nem változtat.

STÍLER Praktikák, ha minden reggel elkésel

Itt két perc, ott öt, meg még három, és már megint elkéstél? Öt tipp, ha szeretnéd a reggelt jobban kézben tartani, és végre nem utolsóként beesni a munkába.

KETTŐS MÉRCE Vagyonadó: tényleg erre van szükségünk?

A vagyonadó mellett és ellen is lehet érvényesen érvelni, a legjobb talán, ha először is végiggondoljuk, miről beszélünk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés