Legalább szomszédaink ontják a jó filmeket

Zanza!

Ha más nem is, az osztrákok Szabó Istvánjának, az Oscar-díjas Michael Hanekének a neve biztos ismerős annak, akit akár alapszinten is, de foglalkoztat a filmművészet. Haneke természetesen semmiképpen sem hagyható ki, amennyiben szomszédaink filmjeit méltatjuk, hiszen míg 2009-ben a Fehér szalag (2009) című filmje elnyerte a Cannes-i fesztivál fődíját, addig a 2012-es Szerelem nemcsak az Arany Pálmát, de 2013-ban a legjobb idegen nyelvű filmalkotásért járó Oscar-díjat is elvitte.

A Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet tavaly ősszel már a második Sehenswert/Szemrevaló Fesztivált rendezte meg az Örökmozgóban, ahol a német, az osztrák és a svájci filmek legjavát be is mutatták, sőt Ulrich Seidl Paradicsom-trilógiájának befejező részét, A remény paradicsomát a fesztivál záróakkordjaként, a rendező jelenlétében vetítették. A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál egyik kedvenc rendezője dokumentumfilmesként kezdte, 2001-ben futott be Kánikula című rendezésével, de a Paradicsom-trilógia többi része, A hit paradicsoma és a Paradise: Love - Szerelmet a feketepiacról is megjárta a hírneves fesztiválokat.   

Az osztrákoknak van továbbá rendes, saját filmfesztiváljuk, ezt Diagonale-nak hívják, idén március 18 és 23 között rendezték meg Grazban. A fesztivált Houchang Allahyari nyerte „Der letzte Tanz" (Az utolsó tánc) című fimjével, ami a zsűri véleménye szerint egy igazi művészt mutat be, aki nagy bátorsággal jár körül egy aktuális problémát. A teheráni születésű, eredetileg orvosnak tanult rendezőnek nálunk utoljára 2010-es (Bock for president) című rövidfilmjét láthatta a nagyérdemű, de 2000-ben rendezett ő már vígjátékot is, ezt Abszurdisztán szülötte címen játszották a mozik. 

Ausztria nem túl nagy ország, mégis telis tele van Oscar-jelölt rendezővel, hiszen ott van nekik Götz Spielmann is, akit még 1999-ben jelöltek a díjra, Idegenek című filmjéért. A Diagonalén tavaly rendezett filmjét, az (Oktober November)-t is bemutatták (az osztrákok a jelek szerint valamiért szeretik zárójelbe a tenni filmjeik címét), a legszebben vágott film díját Karina Ressler vihette haza. Akárcsak a Der letzte Tanz esetében, itt sem örülhetünk, egyelőre nem mutatták be még feliratosan sem a filmeket hazánkban. 

A "nagy öregek" mellett azért bőven akadnak tehetséges fiatal filmrendezők is Ausztriában, ott van rögtön Johanna Moder. A grazi születésű rendezőnő rövidfilmesként kezdte, tavaly nyáron mutatták be első játékfilmjét a High performance-t, ami el is nyerte idén a legjobb közönségfilm díját a Max Ophüls Fesztiválon, ami szintén a németajkúak fesztiválja, tehát Ausztria, Svájz és Németország filmesei mutatják be rajta portékáikat.

És persze nem szabad megfelejtkezni az osztrák dokumentumfilmesekről sem, akik világszínvonalon is elég jól teljesítenek. Pont a napokban szomorú halálesetről adott hírt az MTI: egy afrikai forgatás közben maláriában elhunyt Michael Glawogger osztrák dokumentumfilm-rendező. Az 54 éves, többszörösen kitüntetett filmes a globalizációról és annak negatív hatásairól szóló dokumentumfilmjeivel szerzett nevet. Legismertebb alkotásai közé tartozik Az örömlányok dicsősége (2011), a Munkáshalál (2004) és a Városóriások(1998). 

Glawogger decemberben indult csapatával világkörüli útra, hogy egy a globalizációkritikus filmek sorozatába illeszkedő dokumentumfilmet készítsen. A forgatás utolsó állomásaként dolgoztak Libériában. A rendező halálának hírére az ORF osztrák köztévé programját megváltoztatva szerdától műsorra tűzi az alkotó jelentősebb filmjeit.

Blogmustra