Kipp-Kopptól Bogyó és Babócán át a Tesz-Vesz városig minden valamirevaló mesesorozatnak létezik már legalább egy karácsonyi része. És vannak olyan klasszikus karácsonyi történetek, amelyek generációk óta nem mennek ki a divatból, akár száz évnél is idősebbek, és évtizedeken át minden karácsonykor előkerülnek. A klasszikus mesék többnyire a karácsony szellemiségét igyekeznek megragadni, a megbocsátásról, barátságról, önzetlenségről, jóságról szólnak.
Gyakran szomorúak vagy akár rémisztőek; népszerű motívumuk a megjavulás vagy a halál, tipikus szereplői a beteg vagy szegény gyermek, valamint a suszter. Felmerül a kérdés, gyerekeknek vagy felnőtteknek íródtak-e egyáltalán, illetve felolvasnánk-e őket a mai gyerekeknek? Ha igen, hány éves korban? Hat klasszikus karácsonyi történetet gyűjtöttünk össze.
1. Hans Christian Andersen: A kis gyufaáruslány
A dán szerző novellája több mint száz éves: először 1845-ben jelent meg. A történetben szereplő szegény kislány karácsony napján is dolgozik, gyufát árul a hideg utcán. Az üzlet nem nagyon megy, a kislány viszont nem mer hazamenni, hiszen bántalmazó mostohaapja biztosan elverné, amiért nem csinált hasznot. Annyira fázik, hogy végül kétségbeesésében elkezdi meggyújtogatni a gyufáit és azoknál melegíti kis kezét.
A gyufák fényénél csodálatos képeket lát: karácsonyfát, ünnepi lakomát. Majd egy hullócsillagot vesz észre, és erről eszébe jut halott nagymamája, aki kedvesen bánt vele: nagyi szerint a hullócsillag azt jelenti, hogy valaki épp meghalt és a Mennyországba jut. Végül elfogy az összes gyufa, a megfagyott kislányt járókelők találják meg másnap reggel.
Andersen ebben a történetben magához képest még optimista is: azt sugallja, hogy a kislány a szomorú földi létet elhagyva a Mennyországba jut, ahol nem fázik, nem éhezik, és talán szeretett nagymamájával is találkozhat. A történet feldolgozásai között szerepel Jean Renoir 1928-as némafilmje (felnőtteknek), de gyermekszínházak és bábszínházak műsorában is találkozhatunk a darabbal.
2. E.T.A. Hoffmann: Diótörő és Egérkirály
A kissé különc Hoffmann szintén a 19. században élt és alkotott, többnyire rémmeséket írt, illetve mai szemmel leginkább az urbánus fantasy körébe sorolható regényeket. A Diótörő és Egérkirály című kisregénye könyvben olvasva eléggé hátborzongató.
Marie (7 éves) és Fritz (8 éves) órásmester és feltaláló keresztapjuktól babaházat kapnak karácsonyra, amit azonban hamar megunnak; ennél nagyobb népszerűségnek örvend a családnak szánt ajándék, a diótörő (laikusok kedvéért: nem sima konyhai eszközre, hanem egy figurára kell gondolni). Aznap éjjel Marie tanúja lesz, ahogy egerek másznak elő a parketta réseiből a hétfejű egérkirály vezetésével; a babaház lakói életre kelnek és a Diótörő vezetésével harcba szállnak az egerekkel. Az egerek túlerőben vannak és foglyul ejtik Diótörőt.
Ekkor Marie hozzájuk vágja a papucsát, majd megszédül és a babaház üvegajtaja elvágja a kezét. Másnap sérül kézzel ébred, de a családból senki nem hisz neki. A történet hasonlóan hátborzongató szellemben folytatódik, a kislánynak senki sem hisz, az egérkirály zsarolni kezdi őt, míg végül a Marie és a Diótörő közötti romantikus szálnak köszönhetően jobbra fordulnak a dolgok. A történetnek számos adaptációja létezik, sőt, Tom és Jerry-rész is készült belőle.
A legismertebb feldolgozás természetesen a Csajkovszkij zenéjével készült balett, amely a balett-irodalom leggyakrabban játszott darabja: idén az Állami Operaházban és a Művészetek Palotájában is megtekinthető, bár a karácsonyi Diótörő-előadásokra hagyományosan már hónapokkal korábban is nehéz jegyet kapni.
3. Charles Dickens: Karácsonyi ének
A regény, amely igazi kísértethistória, 1843-ban jelent meg, és egyből az olvasók és a kritikusok kedvencévé vált. A főszereplő Ebenezer Scrooge, foglalkozására nézve uzsorás és milliomos. Scrooge fösvény, lelketlen és utálja a karácsonyt, idén azonban egymás után három szellem is meglátogatja: az elmúlt karácsony szelleme, a jelen karácsonyé és egy képzeletbeli jövőé.
A jelenben megismerjük Bob Cratchit-et, Scrooge unokaöccsének alkalmazottját, aki nem tudja fizetni mozgássérült kisfia gyógykezelését. A jövő szelleme megmutatja, mi fog történni, ha Scrooge nem változik meg (nem meglepő módon a mozgássérült kisfiú meghal, de Scrooge is meghal, és őt még csak meg sem siratja senki).
A látomások hatására Scrooge jó emberré változik, és kifizeti a kis Tim gyógykezelését. A történetből rádiójáték, musical és számtalan film készült, egy-egy epizód erejéig Tapsi Hapsi és a Flintstones is feldolgozták, legutóbb pedig egy animációs film készült Robert Zemeckis rendezésében. Színdarab formájában itthon is láthatjuk, idén például a Pinceszínház műsorában szerepel.
4. Jacob és Wilhelm Grimm: A suszter manói
A suszter manói a Grimm-testvérek visszafogottabb meséi közé tartozik, amennyiben senkit nem mérgeznek meg gonosz királynők, senki nem alszik száz évig, vágnak le a sarkából, vagy nyelik le egészben farkasok.
A suszter és neje rendes emberek, szorgalmasan dolgoznak, mégis majdnem tönkremennek. Egy este a suszter kikészíti a kiszabott bőrt, másnap azonban a helyén egy kész cipőt talál. A cipő remekbe szabott, a dolog naponta megismétlődik, a suszter pedig rendes jövedelemre tesz szert. Mígnem karácsonykor úgy döntenek, meglesik, mi történik éjszaka: a bőrökből manók varrnak cipőket.
A pucér manóknak a suszter neje ruhácskákat varr, és ugyan ezután nem jönnek többé, de jó tett helyébe jót várj, a suszternek innentől mégis minden sikerül, amibe csak belekezd. A meséből készült színdarab a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház műsorában szerepel, de a Muppet Show-nak is van Suszter manói-epizódja.
5. Lev Tolsztoj: Panov apó karácsonya
A történet, amely Panov apó különös napja címmel is ismert, szintén egy öreg cipészről szól. Panov apó felesége meghalt, gyerekei kirepültek, magányosan tölti a karácsonyt. A Bibliát olvasgatva arra gondol, ha hozzá térne be Mária a csecsemő Kisjézussal, ő biztosan befogadná őket.
Álmában meg is jelenik Jézus, és azt ígéri, meg fogja látogatni őt a holnapi nap folyamán. Másnap Panov apó izgatottan várakozik, de Jézus nem jön. Jön ehelyett egy utcaseprő, néhány koldus, valamint egy anya csecsemővel, akiknek az öreg cipész enni ad, megengedi, hogy megmelegedjenek nála, sőt, a fázós csecsemőnek végül nekiadja azt a kiscipőt is, amit eredetileg Jézusnak szánt. Aki persze egész nap nem jön.
Természetesen a történet végére kiderül, hogy mindegyik látogató ő volt: amikor Panov apó az embereken segített, valójában rajta segített. A meséből készült színdarabot vagy bábjátékot főleg keresztény iskolák, parókiák műsorán láthatjuk.
6. Hans Christian Andersen: A fenyőfa
Eredeti verziójában A fenyőfa talán még A kis gyufaáruslánynál is depressziósabb mese: a kis fenyő folyton elégedetlen a sorsával, nehezére esik a jelennek élni: fel akar nőni, csillogó jövőről álmodik. Végül persze kivágják és karácsonyfa lesz belőle, de ez sem úgy alakul, ahogy elképzelte, ráadásul csak néhány múlandó pillanatig tart, utána pedig kiszáradva nosztalgiázhat a kamrában, míg el nem tüzelik.
Ez a mese a legtöbb karácsonyi történettel ellentétben nem a megbocsátásról vagy a jóságról szól, hanem arra figyelmeztet, hogy ne siettessük az idő múlását (esetleg még arra is, hogy vegyünk inkább gyökeres fenyőt). A meséből Gareth Williams feldolgozásában készült egy aranyos rajzfilm, ami meghagyja ugyan ez eredeti befejezést, mégis egy fokkal vidámabb hangulatú.
